Írtam a múltkor, hogy hülye érzés más szakterületébe belekontárkodni, viszont nagyon bírom az olyasmit, amikor interjú készül egy riporterrel, és ő kivételesen nem kérdez, hanem válaszol; ha egy tanár arról beszél, hogy milyen volt diáknak lennie; amikor a szenvedélyes horgász vesz egy zacskó guppit, mert a gyerek akváriumot akar otthonra; ha a tűzoltó találkozik a tűztáncossal; vagy ha a rendőrök fociznak (jellemzően ki nem állhatják a labdarúgást, mert mindenki utál szombatonként szolgálatban lenni, és meccset biztosítani).

Szóval tallózgattam ma a youtube-on, oszt találtam egy érdekes videót, amin Palya Bea nem énekel, hanem verset mond. (De a gesztusai tisztára olyanok közben, mintha énekelne :) )

Ill. találtam egy ilyet is. Csak még szavakat nem találok rá!

Állítólag, amikor a bátyám kicsi volt, apánk elvitte az állatkertbe, és minden létező állatot megmutatott neki, meg elmesélte, hogy melyiket hogy hívják, hol él, mit eszik, stb. Erre este, mikor az anyja megkérdezte tőle, hogy "Na, és mit láttál az állatkertben, kisfiam?" A kölyök azt felelte, hogy "Pereces bácsit!"

Az effajta lényeglátás nálunk úgy tűnik, családi hagyomány, tekintve hogy két héttel ezelőtt egy iszonyat-kurvajó előadást láttunk a West Enden, de nem a színházélményről, hanem a kamaszkori férfi-ideálomról fogok írni.

Amint azt a fotográfia is remekül mutatja, az én tini-álmom a halott forradalmár volt. (Nem röhög!) Ennek értelmében rajongtam Petőfiért, Enjolras-ért A nyomorultakból (akkori földi helytartója a hamvas-ifjú Homonnay Zsolt), Mausmann Hugót is nagyon csíptem (ő a verselő diák A kőszívű ember fiaiból - eh, mit nekem Baradlay-fiúk! :) ), persze Koppány vezért se felejtsük el (aki nálam amúgy azóta is mindent visz vonzásban), de megemlítendő még Csitári Vilmos karaktere (A költő visszatér) ill. a Spartacus c. klasszikus is (Kirk Douglas-szel a címszerepben), és a sor még folytatható.

A világrengető, lánglelkű ámde teljesen halott pasikért való rajongás persze evolúciós zsákutcának bizonyult, viszont azért volt ebben koncepció! Mert ugyebár mi a lényeg?

1. a pasasnak legyenek elvei (az elvek legyenek helyesek),
2. legyen képes és hajlandó kiállni az elvei mellett,
3. ha arra kerül sor, igenis legyen képes az ilyesmiért meghalni is.

A halott forradalmár az kérem már bizonyított, tehát vele, érdemes lenne kezdeni! ... :)

Volt egy csavaros észjárásom, na.

Szóval asszem még az emó feltalálása előtt abszolváltam a dolog bőcsész-változatát.

De, most komolyan, hát nézzétek ezt a képet, aaaannyira tökéletes! :)

Fotó: Enjolras holtában (is) a barrikádon (Les Misérables - Queen's Theatre)

Fotóst fényképezni kifejezetten az. Olyan, mint mikor az ember részegen nótázni kezd, és közben jön rá (jellemzően a második strófa közepe táján), hogy az aznapi társaságban éppenséggel van egy vagy több képzett színész vagy énekes is... Amolyan civil-a-pályán-feeling. Ciki.

Ha nincs az embernek szőlője, akkor a seregély igazából egy nagyon helyes, szép, barátságos madár! :)

Még mindig Grüß Gott!-ot akarok köszönni, ha bemegyek valahová; még mindig nem találtam magamnak rollerezésre alkalmas terepet; lassan ölni tudnék egy császárzsemléért!!!

És hónapok óta nem láttam villamost, szeretem a villamosokat, milyen főváros az már, ahol nincsen villamos?! Mondjuk itt Duna sincsen. Először lakom olyan országban, ahol nincs Duna. :(

Picit az az érzésem, hogy lementünk a térképről...

De nem ám ilyen kispolgári módon, hogy "puskatöltögető" jeligére - a vadász után szabadon - összeöntjük a kannásat a kanadadrájjal! Gyömbornak készül ez a nedű már eleve!

Nos, rólam tudni lehet, hogy számomra nem létezik túlságosan gyömbéres süti, a feketekávét gyakran meghintem gyömbérrel, ill. egy ízben még orvosilag is vizsgáltak gyömbértúladagolás gyanújával (aztán szerencsére mégsem arra voltam allergiás). Ezzel együtt ez a gyömibori még nekem is sok volt, muszáj voltam fröccsben inni! Édes, ugyanakkor csípős, lemarja az ember torkát, enyhén szénsavas, és üt! Zsenális!

Egy nyelviskolai csoptársam szerint a helyzet a közetkező:

"Az élet túl rövid ahhoz, hogy az ember sose igyon alkoholt, ill. hogy tökéletesen elsajátítsa a német nyelvet."

Há' van benne valami...

Ejj, szép is az, amikor az embernek megvan mindene!... Aztán jó dolgában gondol egyet, s úgy dönt, hogy mindenestül átköltözködik máshová. 
A minden ekkor belekerül 126 kartondobozba, majd kiszállíttatik az új lakáscímre, s ott letétetik a szoba közepire. 
Hőseink örvendeznek, hiszen gondosan csomagolva megvan mindenük. Aztán 3 hétig tart előkeríteni egy villát, és fél tonna papírhulladékon kell az embernek átvágnia magát a kis hangfalakig és a kapalácsig (miknek a dobozára persze az volt írva, hogy "edények")...

No, nem panaszkodom, de kurvára érdekelne, hogy hol a viharban van a kanapé háttámlája!

Ritkán írok verset, de kajával nagyon le lehet venni a lábamról.

Odáig vagyok érte, hogy legyen a lakhatási objektumomnak kertje / udvara / erkélye / tornáca - vagyis fedetlen saját területe a szabadban, ahová kimehet az ember hagymát vágni, ahol lecsekkolható az aznapi időjárás egy szál köntösben (az öltözés pedig utána a napi hőhöz-szélhez igazítható), ahova ki lehet tenni hűlni a kaját, ahol kevesebb kosszal jár a cipőpucolás, ahol nyugodtan le lehet lakkozni akármit (nem lesz az egész lakótér büdös tőle), ahol ha van gyep, ki lehet rá önteni a gyümölcsmosásból visszamaradt vizet, stb.

Szóval asszem elég volt ez a cirka 10 év panelből meg bérházból! Úgyhogy most kifejezetten kertecskés lakóhelyet kerestünk felváltva használva az udvar és a kert szavakat, elvégre most lényegében ugyanazt jelenti.

Aztán beugrott, hogy mennyire más belőlük az ige! B@szottul nem mindegy kérem, hogy egy pasi udvarol vagy kertel!

Mert ugyebár a medve azt mondja, hogy brumm-brumm; a kacsa azt, hogy háp-háp; a csacsi azt, hogy iá!; a bagoly azt, hogy hú-húú; a béka azt, hogy brekeke - de mégis milyen hangot ad egy róka?

Nos, legújabb etológiai megfigyelésünk alapján a róka rekedten üvöltözik. A komák által kibocsátott hangeffektet pedig leginkább a hörgés, vakkantás, sípolás, csaholás, ill. a szőrgombóc felköhögésének hangja elegyeként lehetne meghatározni.

Nagyon LOL!

Az ezredforduló környékén a londoni British Museumban vettem egy rosette-i kő alakú faragót.

Később kiderült nevezett tárgyról, hogy nemcsak dísznek poén, hanem baromi tisztességesen farag ceruzákat. Így aztán nagy haverok lettünk a faragóval, együtt költöztünk Bécsbe, majd most Londonba is.

Lehet, hogy honvágya volt, és voltaképpen ő intézte úgy hogy idetelepüljünk?

A többedik hasztalan "Ébredj fel!", "Térj már magadhoz!", "Hahóóó!" felszólítás után ilyet szól hozzám a pasim: "Képzelj már magadba egy kávét!"

Tartós ébrenlétet ez sem okozott, átmeneti derültséget annál inkább :)

...az olyan fészbúk-ismerőseimet, akik képesek rámírni egy messzidzset a következő szöveggel: Mi az emailcímed?

Talán el kéne olvasni először a kontakt informésünt!

1. Keresd meg a hozzád éppen legközelebbi könyvet a térben, ahol vagy!

2. Üsd fel a 45. oldalon, és olvasd el az első mondatot!

3. Ez a mondat fogja jellemezni 2012-ben a szexuális életedet.

Nos, hát, ööö nekem az alábbi jött ki:

Ez a felebarát te vagy.

(Joseph Heller: Isten tudja)

Életem első repülőútján bunkózott velem a biztonságiőrnő a pittyegő-kapunál, goromba volt, türelmetlen, átmotozta még a hajamat is, aztán nem derült ki, hogy miért csipogott a kapu még a bakancslevétel után is.

A második repüléskor simán eltévedtem, felszállás helyett lekeveredtem a csomagkiadóba, és úgy kellet (az ott éppen kedves) biztonságiaknak a titkos átjárókon át felkísérni a géphez, mert persze késésben is voltam.

Harmadik alkalommal bedugult a fülem, mint állat, és olyan nagyon fájt, mintha be egészen a fogamig fájna az egész fejem. Aztán napokba telt míg helyrejött.

A negyedik úton a gyomrom forgott, nem kaptam levegőt, szédültem, kékültem, zöldültem, leizzadtam, remegtem, és kis híján rókakoma is befigyelt.

Na ezek után határozottan az volt az érzésem, hogy én egyszerűen szárazföldi állat vagyok és kész! Kezdtem megérteni a hosszú út után földre lépő, a parti homokot nagy örömmel bepusziló tengerészeket is.

Aztán jött az ötödik út...
... ahol viszont semmi bajom nem volt a világon, sőt tök jót reggeliztem.

Ki érti ezt?

Mi az abszolút optimizmus?

Angliába jövet elcsomagoltam magamnak 2 azaz kettő db napszemüveget.... :)

Mióta Simplexék feltalálták a kiegyenlítő krumplihámozást, kezdem úgy érezni, hogy a világon bármi-de-bárminek van alkoholos változata. :) Most épp az adventi koszorú nevű jelenség nyert értelmet ilyeténképpen ;)

Tehát:

Végy egy vesszőkosárkát és négy csuprot, tölts a csuprokba különböző hörpi-szörpiket, vasárnaponként szürcsölj el egy adagot a pároddal - éééés boldog karácsony! :)

mottó: Bízzál Istenben, és mentsél rendszeresen!

Rossz hír:

• Tegnapi napon elszállt egy freeblog-server => 2011 augusztusáig visszamenőleg elvesztek a bejegyzések, kommentek, design frissítések, minden.

Jó hír:

• Google readerből sok minden visszamenthető.
• Betűerdő asszem összesen 4 kommentet vesztett el végleg, mert én csesztem írni, ti meg csesztetek kommentelni :)

Ettől függetlenül ez nagyon gáz! Részvétem mindazoknak, akik nem úszták meg ennyivel.

Első kupac portré

• A latinból kiváló, öntudatos fickó, aki itáliai tanulmányai után nem kifejezetten érezte jól magát szülőhazájában.

• A Debreceni Kollégium fenegyereke, aki egy Lila nőnek udvarolt, de nem jött össze.

• Komáromi srác, együtt lakott albiban a lánglelkűvel, meg annak egy rokonjával, vonzódott a színésznőkhöz.

Második kupac portré

• Koraszülött volt, a várakozásokkal ellentétben viszont életben maradt. Egy templomnál történt verekedésben való váratlan győzelme miatt kezdett komolyabban odafigyelni a tanulásra. Gimiben belevéste a nevét az ablakpárkányba, ez ma idegenforgalmi látványosságnak számít. Olvasnivágyása kisebb bűnügybe keverte, amiért 4 shilling pénzbirságot róttak rá.

• Korán elveszítette édesanyját és legidősebb testvérét is, állítólag a római katolikus vallástól is elfordult ezen élmények hatására. Negatív diszkrimináció következtében nem vették fel egyetemre. Magán- és házitanító is volt, az egyik háznál romantikus viszonyba bonyolódott a család egy tagjával, házasságkötésre azonban nem került sor. Később, egyfajta mágneses vonzerő közrejátszása folytán viszont megtalálta a számára megfelelő élettársat. Szeretett biciklizni.

• A 95. szülinapja után következő hajnalon halt meg. Ifjú korában gyakran választott magának olvasmányt egy fürdőkádból, professzora ugyanis ebbe gyűjtütte mindazon kiadványokat, amelyek őt magát nem érdekelték. Mesterember édesapja nem nézte jó szemmel gyermeke tudományos érdeklődését ill. korábban annak zene iránti rajongását sem, igy csemetéje titokban gyakorolt zongorázni kartonlapra rajzolt billentyűkön.

Gondolom nem okoz túl nagy szellemi kihívást, hogy a szűkszavú életrajzi ismertető alapján ráismerjünk Janus Pannoniusra, Csokonaira ill. Jókaira az első csoportban.

Gondolom elenyésző azoknak a száma, akik a második csoportban - Google nélkül - legvágják, hogy Isaac Newton, Marie Curie és Germanus Gyula életének részleteiből szemelgettem. (Én se vagyok ekkora májer, ebben a kupacban frissen olvasott Wikipédia-információ minden szó.)

Az észrevételem az, hogy talán kevésbé kéne tolni az irodalmi arcképcsarnokot a gyerekek fejébe - és akkor legalább nem a költő születési adataival kezdenének a kölykök rendszeresen egy random versből való feleletet; ill. kaphatna a nullánál nagyobb hangsúlyt, hogy a tudományoknak is van történetük, amögött is vannak komoly emberi teljesítmények, eredmények, és - bármi meglepő - emberek is! Az ő életük is szolgál ám néhány tanulságos, avagy simán csak érdekes sztorival.